Hát, hosszú hétvége - hosszú lélegzetvételű írás 
Illetve majd meglátjuk persze 
Szóval elég hirtelen született meg az elhatározás, hogy rakjuk rendbe a kertet hátul. Meg is beszéltük, hogy hosszú hétvégére rendelünk egy konténert. Ez mint kiderült, nem is olyan egyszerű feladat. Mint pedig még késöbb kiderült, nem is olyan túl sok. Mármint egy konténer. Úgyhogy végül fordulni kellett vele. De ne rohanjunk ennyire előre a történetben.
Ezen a hétvégén ismerkedtem meg a szomszéd kert (nevezzük Attikáénak) történetével, ahol egyszer találtak egy kispolskit. Ami ugye kicsi tényleg, dehát mégiscsak, hogy tűnhet el egy kertben. Akkor még nem értettem. Akkor.
Nade először is térjünk vissza az én kertemhez. Ami végülis közös Zolikáéval. Felmértük a helyzetet, megállapítottuk, hogy katasztrofális. De azért nekiálltunk, merthát ugye nem hátrálunk meg. Kemények vagyunk, mint a fagyott…. , ahogy ez elhangzott egy párszor. Nekiálltunk a kert hátsó részének, ahol is az alábbi dolgokat találtuk:
- Vödrök, amikben víz volt, valamint különféle, a tudomány számára eddig ismeretlen létformák. Iszonyúúúan büdösek voltak. Hari 5000-ért beleivott volna, de valaki volt olyan jófej, hogy megkímélte egy gyomormosástól és inkább kiöntötte a vödröt.
Emésztőgödör. Már használaton kívüli, de alapvetően azért még gödör. Volt. Azóta egy teli gödör. Vagyis pont olyan, mint a kert bármelyik része, csak körbe van véve téglával.- Nagyon-Nagyon sok márványlap. A márványnak pedig ugye a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nehéz. Valamint mindez ugye a kert végében. A konténer meg a ház elött. Ugye.
- Rengeteg hungarocell. Ez még nem is lenne gáz, ha nem nőtt volna ki növény a hungarocellből. Érted, gyökeret növesztett bele, és onnan táplálkozott.
- Sufni, aminek a kitakarítását elrendelte Saci.
Ezzel a kert hátsó részét talán ki is végeztük.
Lássuk mi történt még. Találtunk egyrészt egy piros kisautót, aminek majd késöbb lesz szerepe. Ezt gyorsan össze is rakta a szupercsapat (Sigli, Hari, Én). Najó, nem gyorsan, meg nem kicsit szenvedve, de működött!
Szóval miután ezt a sok talált vackot kivágtuk a konkténerbe, találtunk egy kertet is alattuk. Bizony. Nem hittem volna, hogy tényleg van a szemétrengeteg alatt egy kert.
Ezen felbuzdulva Sigli neki is látott kialakítani egy tűzrakóhelyet a sajátja mintájára (amit még sosem próbált ki). Ez úgy nézett ki, hogy kiásta a gödröt, terméskövekkel körberakta, és az alját is kibélelte, a tetején pedig téglával vette körül. Mikor tüzet raktunk, akkor a terméskövek szépen elkezdtek felrobbani és két méterre repíteni az égő faléceket. Szóval Sigli azóta sem próbálta ki a termésköves tűzrakóját…
Azért persze nem értek itt véget a megpróbáltatásaink. Voltak különböző betonoszlopok és betonba öntött vasoszlopok. Ezeket kiszedni sem kis sínylés volt. Apropó. Gondolkodtunk azon, hogy kellene egy sínylés-számláló, ami azt számolná, hogy hányszor hangzik el a “Sííínylem” szó, illetve ennek valamilyen ragozott alakja. De aztán megbeszéltük, hogy ez nem jó ötlet, mivel úgyis túlcsordulna.
Azonban kaptunk segítséget is ám! Egyik nap jött egy fazon és elkezdte nagyon túrni a konkténert. Mondtuk neki, hogy innen bentről is vigyen, ami csak kell neki, mire ő készséggel felajánlotta, hogy 20.000 Ft-ért ő és a “kollegája” kipakolják a szomszéd kertet két nap alatt. Elég hihetetlennek tűnt, dehát vesztenivalónk nem sok volt. Jöttek, el is kezdték kipakolni, de pár nap után feladták. Persze a pénz meg azért kellett volna nekik…
Vasárnap jött a Bodor Laci, láncfűrésszel (ami elektromos, és olyan hangja van, mintha játékból lenne :D) és nekiesett a mindenféle kiszáradt(nak vélt) fának és fatönköknek. Az egyiket igen nagy ováció közepette ráborítottuk a szomszéd kertjére
Ezután megpróbálta még a kapu elöl kivágni a fát, de miután kicsit bekapta a fűrész a kerítést, ezt inkább hanyagoltuk.
Nagyjából eddig sikerült eljutni vasárnapig. Azonban hétfőn a két jómunkásember, Hari és Sigli még felásta a kert felét. És itt akadt meg a projekt, pedig már nem sok van hátra, de mostmár csakazértis megcsináljuk valamikor. És igen, szép lesz a kert!
Egyébként az egyik díjnyertes beszólás:
Bazmeg, itt mennyi minden van, aminek nyele van és dolgozni lehet vele
A szerző ezúton szeretne külön köszönetet mondani Siglinek és Harinak a kitartó munkáért
